Mátyás király egy másfél évesnek
Gabi altatja esténként Marcit, és teljesen rászoktatta arra, hogy alvás előtt Mátyás Királyt néznek Gabi telefonján.
Marci tök szivesen nézi, sőt követeli az ő 'esti meséjét' persze ez a mese még nem igazán neki van kitalálva, hiába nézi olyan lelkesen. Erre a minap jöttünk rá, amikor az ebédnél elkezdett jellegzetesen vigyorogni (na ilyenkor tudom, hogy nagy huncutság fog következni) és elkezdi mondani először halkan hogy -nyomorult sárga dzseki látva értetlenségünket méginkább és még hangosabban mondta.
Egy csomót gondolkoztam honnan veszi ezt, még Milánt is megkérdeztem, de ő sem tudott segíteni. A tantusz Gabinak esett le, az esti Mátyás királynál amikor valaki a mesében azt mondja - a nyomorúság elvette az eszit... Hát ebből kreált ő, a kis másfél éves eszével nyomorult sárga dzsekit:)
Béla
Van nekünk egy teknősünk a Béla, Milánka 2 éve kapta a névnapjára (elődje is volt, azt Andiéktól kapta, de ő nem bírta a kiképzést). Szegény Béla eddig nemvolt túl jó helye, mert a hangos kaparászása miatt a pincébe száműztük, de Gabi nemrég készített neki egy fejedelmi lakosztályt a nappaliba.
Mivel Zéti mindig bezsong tőle, anya kitalálta, vegyük ki neki a Bélát, így már mindenki bezsongott...
Ja a program mint a jobb helyeken közös etetéssel kezdődött, ahol mindenki Bélának adta a szárított halat, kivéve Marcit aki persze bekapta:)
Kis ajtóban nagy gyerek:)
Volt egyszer egy születésnap...
Ami mint tudjuk elmaradt...
Egy 5 éves nagyfiú viszont nem felejt, így lesz ami lesz alapon nemrég megtartottuk a bulit. Nem az eredeti terveknek megfelelően, vagyis külön buli a családnak, és külön az ovis társaknak, mert úgy voltunk vele, nehogy újra valami közbe jöjjön, bátrak vagyunk mi legyen itt mindenki!!!
Így a felállás a következő volt:
- 15 felnőtt
- 11 és fél gyerek
Szóval nem unatkoztunk, volt rohangálás, hangzavar, a gyerekek jókat játszottak, a felnőttek meg jókat beszélgettek! Remélem mindenki jólérezte magát!
Íme a büszke 5 éves nagyfiú
Ezen a képen a kisautós tortát kell nézni, azt mi készítettük Gabival (persze a felállás a szokásos volt, én megsütöttem a tésztát, megcsináltam a krémet, a többi az ő érdeme)
Gyerekcsapat (a teljesség igénye nélkül)
Szilveszter
Már nem is akartam erről írni, olyan rég volt de, a képeket nézegetve meggondoltam magam!
Nálunk a szilveszteri felállás nem a szokványos, vagyis mi bulizunk és a nagyszülők vigyáznak a gyerekekre, hanem pont fordítva, a nagyszülők buliznak míg mi vigyázunk a gyerekeinkre! Mindezt álltalában Andiékkal teszzük, mert így legalább a gyerekek jól érzik magukat...
Ezeknek a buliknak a fő jellemzőjét Gabi fogalmazta meg nagyon velősen az idén:
- ő azért szeret Andiékkal szilveszterezni, mert akkor másnap se nem másnapos,se nem fáradt.
Azért a gyerekeknek igyekeztünk egy jó estét szerezni, szerintem sikerült...
- volt nyuszi buli
- trombitálás
- lufi fújás
Másnap pedig pihengetés...
Megdőlt Karácsony
A karácsony nálunk minden évben komoly egyeztetéseket igényel, a tekintetben hogy a család különböző tagjai hol kívánják eltölteni eme jeles eseményt, gondolok itt Andiékra és a dédikre. A dédik évek óta bliccelnek és vagy elutaznak vagy otthon maradnak, így rájuk nem nagyon számolunk. Andiék viszont központi téma, hiszen akkor van együtt a család ha ők is itt vannak, az idén mégis úgy alakult, hogy ők 24-én Pápán maradtak hiszen ott úgy teljes a család...
Anya komoly lobbit folytatott azért, hogy ebben az évben nála legyen a karácsonyi vacsora, amihez én foggal körömmel ragaszkodtam, aztán persze győztem is, de asszem jobban jártam volna ha engedek...
Mert hogy 24-én reggel (szerencsére már egy csomó dolog készen pihent a hűtben a vacsihoz) arra ébredtem, hogy nem igazán tudok nyelni annyira fáj a torkom, ja és felkelni sem mert mindenem iszonyúan fáj...
Anya jött ismét megmenteni a helyzetet, elvitte a gyerekeket, és hozott gyógyszereket, én szinte egész nap feküdtem, szegény Gabi csinált mindent, pakolást, díszítést, csomagolást, vacsit...
Estére valahogy elkészültünk mire anyáék megjöttek a gyerekekkel. Szerencsére ők ebből semmit nem vettek észre és nagyon jó volt nézni az örömüket.
Marcika csodálkozó tekintetét...
Milán felhőtlen örömét...
Persze karácsony napján az ügyeleten indítottam, a doki is majd hanyatt esett a tüszős manduláim láttán, így kaptam bika adag a.b.-t a gyors gyógyulásom érdekében, és hihetetlen módon egyik gyerek sem kapta el tőlem! Ja és az első 4 napban teljesen elszeparáltam magam a gyerekektől, így bepótoltam kb. 15 éves lemaradásomat a karácsonyi filmek terén, és pontosan 5 éves lemaradásomat az alvás tekintetében:)
Megdőlt szülinap
Mikulás után és karácsony előtt nekünk még van egy komoly feladatunk, Milánka szülinapjának a lebonyolítása. Ami így nagyon egyszerűen hangzik, de buli nélkül nem szülinap a szülinap, így mi minden évben karácsony előtt 2-3 nappal odacsődítjük a legszűkebb családot és annak gyerek tagjait és bulizunk. Ídén sem akartuk másként, már jó előre készültünk, legyártott sütemények pihentek a spájzban, tészta hegyek aludtak a fagyasztóban, mikor a buli előtti napon Milán úgy ébredt reggel, hogy neki fáj a torka, meg a füle...
Mi csak mélyeket lélegeztünk Gabival, meg forgattuk szép csendben a szemünket, de nem tudtunk mit tenni, a bulit lefújtuk, de megígértük, ha meggyógyul azonnal mindent pótolunk (persze nem így lett, de erről odébb)...
Így az első nagy hóesést, és a születésnapot nem igazán tudtuk kiélvezni. Milánka 3 napig lázas volt, fölkelni sem nagyon volt kedve, kb. ilyen pózban bliccelte át a szülinapját
Persze az ajándékokat megkapta, és nagyon örült mindennek, a top ajándék a mikroszkóp és Maca mamáék dínós könyve volt azt hiszem.
Mikulás
Tudom igen csak el vagyok maradva, a nagy események leírásával, és Boldog Karácsonyt sem kívántam senkinek, de ha elolvassátok a következő bejegyzéseket is, megértitek majd az okokat, és remélem senkinek nem okoztam maradandó lelki sérülést, ezzel a kis szünettel, és az elmaradt jó kívánságokkal:)
Szóval a Mikulásig minden rendben is zajlott a mi kis életünkben, a gyerekek már nagyon várták, és ahogy annak lennie kell, 6-án reggel mire felébredtek meg is hozta a Mikulás a cipőcskékbe az ajándékokat...
Milán legjobban egy sárkányos könyvnek örült, mert az előző napokban bementünk egy boltba ahol, ő ezt a könyvet meglátta, mi mondtuk neki, hogy ezt most nem vesszük meg, mert majd jön a Mikulás és ő is hoz majd ajándékokat, na erre akkora hisztit levert, hogy a bolt és az utca (ahol Gabi vonszolta maga után az ordító gyereket) tőlünk zengett. A jóságos Mikulás mégis elhozta neki a várva várt könyvet, így asszem még pár évre megdönthetetlen lett a szemében a Mikulás renoméja.
Marcikát természetesen a csoki és a színes cukrok jobban lázba hozták mint az ajándékok
Pár nappal később volt Milánéknál az oviban a karácsonyi ünnepség, ahová a szülők is bemehettek megnézni a gyerekeket! Nagyon aranyosak voltak, bár kb. a fele csoport volt csak ott, mert a többiek betegek lettek (én ekkor még büszkén feszítettem, hogy mi nem vagyunk azok...)Az esemény legviccesebb mozzanata az volt amikor észrevettem, hogy Milán gyanúsan nézi a szürke zakó újját ami rajta volt, és piszkálja a gombjait. A műsor után kiosztották az ajándékot (kaptunk tőlük saját készítésű papír fenyőket) Milán odaszalad és jó hangosan megkérdezi : Anya ez az én ruhám????
Pont úgy ültem, hogy nem tudtam őt csak oldalról lefényképezni ezért a műsor végén kértem álljon meg egy kép erejéig.
Így sikerült...
Függetlenül
Múlt hét elején megcsináltam a karácsonyi nagytakarítás egyik felét, majd hét közepén leültem a gép elé, hogy írok néhány bejegyzést a blogba is, mert már kissé el voltam maradva,és ekkor nagy meglepetés ért, mert nem volt netünk.
Gyorsan riasztottam Gabit, hogy jöjjön csinálja meg, de neki sem sikerült, majd szóltunk a szólgáltatónak aki szintén nem tudott segíteni, így tegnap estig nem volt internetünk.
Több dologra is ráébredtem ez idő alatt...
- teljesen függünk a nettől, és semmi finomságot, süteményt, péksüteményt nem csináltam mert nem tudtam megnézni a receptjeimet
- mivel tévét szinte nem nézünk, teljesen kirekedtünk a nagyvilágból (ami a legkissebb probléma)
-lemaradtam a karácsonyi ajándék vadászattal...
Most nézzük a pozitívumokat, mert ha az ember nem a gép előtt ül, egy csomó másra jut ideje...
- befejeztem a takarítást
- elolvastam egy könyvet
- csináltam 652 ablakdíszt
- kivasaltam minden kivasalható dolgot
- kidíszítettem a gyerekek szobáját
Ez idő alatt persze egy csomó minden történt a gyerekekkel is, amiről ígérem hamarosan írni is fogok!
A 21. század gyermeke
Bármennyire is tiltakozunk ellene, ezek a mai gyerekek már másképp vannak összerakva! Szerintem genetikailag beléjük lett kódolva a tv, dvd , stb. használati utasítása...
Nálunk ha hirtelen csönd van a nap folyamán, és elkezdem keresgélni a Marcit többnyire ez a kép fogad
Utánpótlás
Mit tesz a folyton főzőcskéző, sütögető anyuka ha nem rendelkezik biztos utánpótlásként szolgáló leány gyermekkel?
Hát kiképzi a fiúkat!
(Milánt már nagyon nehéz rábeszélni ilyen jellegű tevékenységre, mert azt mondja piszkos lesz a keze tőle... de én nem adom fel!)
'Háegyenegy'
Mi is mint mindenki iszonyú hezitáláson vagyunk túl az oltással kapcsolatban, gondolom mint minden gyerekkel rendelkező ember az országban. Rengeteg érv volt pro és kontra, miután megtudtuk, hogy Marci asztmás, onnantól kezdve nem volt vissza út... Őt mindenképpen be kell így oltani mondta minden orvos, ezért múlthéten ellátogattunk gyorsan a doktor bácsinkhoz - kihasználva, hogy épp mindketten egészségesek- és iszonyú, nagy sóhajtozások, nehézlégzések, gyomorgörcsök közepette megkapták az oltást, és mi is hamarosan, ha minden jól megy. Szóval azóta chippel éljük a mindennapjainkat, ami nem sok mindenben befolyásol:)
Komolyra fordítva a szót azt hittem, hogy Nyúl Béla Marcus majd belázasodik vagy hasonlók, de nem, egyiknél sem jelentkezett hál isten semmiféle tünet. Lehet, hogy a chip miatt....?????
Másfél
Na jó egy picit elcsúsztam, de Marcika nagyjából másfél évvel ezelőtt született, így gondoltam időszerű lenne egy bejegyzést írnom arról, hol is tartunk mostanság.
Evés:
Ezzel a dologgal mostanában meggyűlt a bajunk, ugyanis Marci nem nagyon akar enni, vagy ha eszik is nagyon keveset. Az okát nem igazán tudom, de eléggé frusztrál a dolog, igyekszem a kedvében járni és olyanokat főzni amit szeret (rakott makaróni,túrókrém, tejgebríz- ezt ő mondja így) de mint felelős anyuka azért szeretném ha a szükséges zöldségek, gyümölcsök is bejutnának valahogy és ezzel azért akadnak gondok...
2-3 héttel ezelőtt kikérte magának, hogy én akarom etetni, és igen ügyesen evett egyedül kanállal és teszi ezt azóta is, már ha éppen eszik.
Alvás:
Itt asszem semmi rosszat nem írhatok, Milán sokkal rosszabb alvó volt. Marci a saját ágyában alszik el, éjszaka ha felsír közénk veszem és alszik reggelig. Délután egyszer alszik, nem sokat de kb. 1-2 órát, este pedig 9 körül ájul be. Ja az alvás elengedhetetlen kellékei (amit napközben nem kap meg a 'Tendi'- így hívja az Etutól kapott szundikendőt- és a cumó) ezt nem kegyetlenségből nem adjuk oda, hanem mert ha megkaparintja képes a nap bármely részében félórán belül ülve elaludni.
Játék:
Ahhoz képest, hogy nem az a egyhelyben ülős fajta nagyon jól eljátszik. Imádja Milán Thomas vonatait, sorba rakja őket és vonatozik.
Teljesen rákkattant a DVD-re is, bár nem annyira nézi őket, mint leszedi a polcról, kinyitogatja és jól tönkreteszi, vagy bepakolja őket a lejátszóba,többet is egyszerre, így ez a szórakozás tiltólistára került nálunk.
Nagyon szereti a könyveket kedvencei Bartos Erika:Zsákbamacska, Boribon, Iciri Piciri, Szutyejev Vidám Meséi. Szinte kívülről tud jó párat és azt is mindig megmodja melyiket olvassuk neki.
Rombolásban profi, szegény Milán bármit megépít, ő rögtön szétrugdossa. Nem igazán kitartó, ha valami nem sikerül elsőre, nagyon dühös lesz, rögtön sírva fakad. Viszont ha sikerül neki valami, iszonyú boldog tőle és elvárja, hogy mindenki megtapsolja.
Akarat:
Na az van bőven, most már elkezdte (bár még nem kéne), hogy ő akar egyedül megcsinálni dolgokat, persze ilyeneket mint egyedül lejönni a lépcsőn, amit nem engedünk neki, na ilyenkor is van harc... Ja és mindezt ellentmondást nem tűrő hangon tudatja: - Majd ÉN! felkiáltással.
Beszéd:
Ebben is az élen jár, nagyon sok szót ismer, teljesen mondatokban beszél és most már legtöbbször ragozva mondja a dolgokat! Bár a gyors beszéd tanulás bizonyos fokú devianciába ment át, mert Milánnal azért vannak összetűzéseik és olyankor Milán odamondogat neki pl.:te buta, tünés innen, huss innen (amit mi persze nem nagyon engedünk) de Marci ezeket megtanulta iszonyú gyorsan, és hogy finoman fogalmazzak nem igazán társaság kompatibilis a gyerek...
Néha összekeveri a betüket a kedvencem a Ipri-Cipiri (Iciri-Piciri) és a ping-pong hűtő (ping-pong ütő)
Testvérek:
Szerintem nagyon jó testvérek, Milán nagyon nagy szeretettel közelít általában Marcihoz, amit ő fejeléssel, rúgással, ötéssel hálál meg. Ez nem igazán tudom miért van, szerintem ősi védekező ösztön. Igyekszünk elsimítani a dolgokat közöttük és előfordul, hogy tök jól eljátszanak együtt.
Milán eleinte oda odacsapott Marcinak, de sikerült meggyőzni, hogy a nem egyenlő erőviszonyok miatt ne tegye, persze azért előfordul, mert nagyon más mentalitás a két gyerek, de szerintem jó tesók lesznek.
Egyébként pedig egy imádni való tünemény, nagyon szereti a társaságot, ha vannak körülötte, bárki jön hozzánk rögtön bemutat valami produkciót, már látom előre a suliban tuti ő lesz az osztály bohóca...
Asztma?!
Marci szinte folyamatosan, beteg mióta bejött ez a fránya rossz idő!
Lassan már ismerem Anna doktornénik ruhatárát, és azt is észre veszem, ha nem megfelelően lőtte be reggel a haját, mert annyit találkozunk. Ez ebből a szempontból nem is lenne probléma, viszont abban egyetértünk vele, hogy ez azért mégsem járja...
Mivel a betegségei mindig hasonló lefolyásúak, taknyos, köhög szárazon, majd éjszakánként ugatva vagy asztmásan, azt ajánlotta, hogy keressünk fel egy tüdőgyógyászt hátha neki van valami ötlete.
Mivel szerintünk is tarthatatlan az állapot , szegény Marci ha autóba ül már mondja is hogy megyünk Anna nénihez...A múltkor mivel éppen bele esett a csütörtök abba a két napba, amikor nem volt semmi baja, elvittem a játszóházba. Szegénykém 5 percig ordított mire rájött, hogy nem egy új orvoshoz mentünk csupán játszani.
Bár a tüdőgyógyász doktor bácsi emberileg hagyott kivánni valót maga után, de szakmailag elég megkérdőjelezhetetlen paraméterekkel rendelkezik, és az ő véleménye az volt, hogy valószínüleg a sok felsőléguti betegség miatt asztmája lett a Marcusnak. Két hónapig szteroidos gyógyszert kell kapnia és utána megbeszéljük a továbbiakat. Elméletileg ettől a gyógyszertől most meg kellen szünnie a problémáinak is.
Mi még a neten gyorsan megkérdeztünk egy dokit, aki kb. ugyanazt mondta mint az első, és sajnos beláttuk, hogy bármennyire is nem szeretnénk, valószinüleg igazuk van. Így estére már meg is kapta az első gyógyszert és reggelre jobban is lett.
Mi pedig azzal vigasztaljuk magunkat, hogy valószínűleg kinövi majd ezt a csúnya betegséget...
Ja és már csak a H1N1 -el kapcsolatban kellene döntenünk...
Találós kérdés
Ki tudja, hogy néz ki egy büszke 5 éves?
Hát így:
Na és, hogy mire ennyire büszke?
Hát arra, hogy bele tudja nyomni az arcát, laza poénból az ebédnek szánt paradicsomos spagettibe((((((: Vajon kire ütött ez a gyerek????????
Néptánc
Milán ovijában még szeptemberben felfedeztünk egy hirdetés mely szerint néptánc csoportot indítanak Hatvanban.
Ennek mi nagyon megörültünk, és miután kianalizáltuk minden pozitívumát, picit félve hívtam fel őket, mert mi már jártunk Milánnal egy zenés foglalkozásra, de onnan egy idő után elfogytak a fiúk, Milán pedig egyszer sírva jött ki az óráról, és azt mondta ő ide többet nem jön mert itt csak lányok vannak..
és teljesen igaza volt szegénykémnek, így fájó szívvel de nem mentünk többet.
A fájó szív azért volt, mert biztosan mindenkinek nagyon szupi egy zenés foglalkozás, de szerintünk az ilyen zárkózotabb gyerekeknek mint a Milán, még hangsúlyosabb a dolog!
Szerencsére azt mondták, hogy kb. ugyannnyi fiú lesz előre láthatólag a néptáncon mint amennyi lány. Ennek nagyon örültünk és az első foglalkozás után, ahová nagyon nehezen ment be, azt mondta ezentúl ovi helyett inkább ide járjunk...
Járunk is azóta rendszeresen, bár a lelkesedés alábbhagyott, valamiért mindig nehezen megy be, de aztán nagyon boldogan jön ki a teremből. Sokat játszanak és már a csárdás lépéseit tanulgatják.
Itt éppen a a kacsa-liba játékot játszák
Reggel
Nálunk a reggelek kb. egyforma forgatókönyv szerint zajlanak. Marci a kakas a családban, ő az aki először felkel, és csak reménykedhetünk, hogy mindezt nem hajnali hat tájban teszi.
Ha nincs ovi, akkor Milán kb. nyolc körül ébred, és akkor jön a reggeli ivászat aminek én vagyis a hajam kihagyhatatlan eleme vagyok.
Így nézünk mi ki olyankor...
Őszi szünet
Az őszi szünetben, nagy örömünkre meglátogattak minket Zaliék, így anyával újra megtudhattuk milyen lehet egy négy gyerekes család élete...
Hát nekem még mindig vannak kételyeim eme létformáról...
Estére anyával igencsak kipurcantunk, de egy szavunk sem lehet, mert a gyerekek tündériek voltak!
Bár Zalcsika középfülgyulladást kapott, és természetesen Marci is benyelte a vírust, sajnos mi még most sem vagyunk túl rajta, de küzdünk rendesen:)
Bár a Dunaharaszti gyerekek nem így néznek ki, de hát fel kell venni a hatvani stílust...
És persze ettünk...
Ittunk...
Jót mulattunk..
Becéz
Marcinak nagyon bejön a becézés. Bármit iyen formában hall, onnantól kezdve ő így használja az adott szót!
pl: bácsika, thomaska (thomas mániában szenved éppen), Gordonka, Gabóka, Fürgincske (ez a Fürge becézése, ő alkotta) Boci Boci nénike (a házitejet felénk olyan autóval hordják ami a boci boci tarkát zenéli, ha ezt meghallja már mondja is...)Hajnika
Ja és ezekhez a szavakhoz olyan huncut arckifejezést párosít, ami alapján egyértelmű, hogy tudná ő rendesen is mondani ezeket a szavakat, csak így sokkal viccesebb...
Bicó
Milán kb. három éves korában megkapta élete első biciklijét. Gyorsan meg is tanult vele menni, és igen nagy segítség volt ez nekem a délutáni sétáink során.
Tavaly nyáron Gabi rábeszélte, hogy szedjék le a pótkereket, próbálják ki milyen két keréken bicózni. Elsőre nem ment túl fényesen így Milánka gyorsan vissza is kérte a leszerelt kerekeket. Pár héttel később meglátott a játszin egy korabeli fiút, aki nagyon ügyesen ment két keréken, rögtön kérte ő is, hogy szedjük le, és ezután kb. fél óra alatt megtanult két keréken bicózni!
A tél közbeszólt és pihenettük egy picit a témát, de tavasszal már szó sem volt pótkerékről.
Idő közben a bicót viszont kinőtte, és igen erős impulzust adott új bicó ügyben, hogy Zali akivel mindig tök jó program volt a kizös biciklizés, új járgányt kapott, olyan igazi nagyfiúsat és Milán mindig sóvárogva nézte Zali szuper bicóját, és úgy tekert mellette a kis három kerekűvel, mint majom a köszörű kövön...
Elkeztünk szétnézni milyen bicók is kaphatók, és persze őt is megkérdeztük milyet szeretne, persze rögtön rávágta :KATONAIT!!!FEGYVERTARTÓSAT!
Hát Gabi elég sok időt kutakodott a neten, de még csak olyat sem talált amire ráfogható lett volna hogy ez katonai...
Így kitalálta, hogy az uncsitesók leamortizált, kinőtt bicóiból varázsol Milánnak egy katonai biciklit. és néhány nap alatt el is készült!
Mondanom sem kell Milán kitörő örömmel fogata, de szerintem ez lejön a képről is...
Azóta már fullos, fel van matricázva, zászló van rajta és a héten a fegyvertartó is elkészül hozzá!
Milán pedig azóta szinte minden nap büszkén tekeri az ő katonai bicóját, és mindenkinek elmeséli, hogy ezt neki Apa készítette!!!